A futás egy érdekes dolog az én életemben... Amikor vihettem volna valamire benne, fiatalabb koromban, akkor fociztam, kicsit sajnálom, hogy akkor nem volt egy élesszemű atlétika edző, aki felkarolt volna. Pedig a coopereket rendre 3000 felett futottam, és a sprintvégek nem 40 50 métert tartottak ki, hanem jòval tovább... Nagypályàn mindig középpályára raktak, de én sajnos nem láttam be akkora tereket, ìgy igazábòl nem tudtam érvényesülni. A kispályát meg még nem jegyezték, pedig azt jobban szerettem, akkora területen simàn tudtam érvényesülni... mai napig azt csinálok ott, amit én akarok, persze addig amig fel nem rùgnak... Amikor Budapestről elköltöztünk Somogyországba, letettem a stoplist. Egyrészt mert bent ragadt az igazolàsom, meg a megye1eseket már edzéseken is favágòknak tartottam, ès sajnàltam rá a hètvégèket. Szarrá is futottam őket, rám is ragadt a Forrest, sokan még mindig Forikàmoznak, ha találkozunk... Aztàn jött kb 15 év... sport nélkül. Persze az élet m...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése