négyhúsz alatt

Gondolatom, hogy az UB utàn abbahagyom a futàst... aztán levittem a zsonglőrt... majd beszélgettünk egyet a Màgussal, ès mi annyira jók meg màsok vagyunk, hogy ezt bizony vinni kell tovàbb ... közben leszerződtèk az ifjút... szóval megyünk tovább... Mert ez az igaz Út...

Anyósom àtült Anyàm asztalàhoz. Lesz mit megbeszélniük. Ezzel az ízek is àtköltöztek a túloldalra.  Ennél már csak a fiúk gyàszàt nèzni a legnehezebb.

Fej nélkül egyszerűen nem megy a futàs. Az istennek sem akar adaptálodni az infó mennyiség, amit munka közben kapok... Egyszerűen nem marad futásra. Közben meg marom magam, hogy nem futok. De mèg hètvègèn sincs kedvem kimenni. Egyszerűen kényszernek èrzem.  Azért se nagyon írok, pedig megfogadtam, hogy fogok. De agy nélkül írni se lehet...