Bejegyzések

házasságom

Nekem pitiznem kellett, ők meg lazán elmennek síelni.... Én csak decemberben mehetek... De szülinapomig síelni fogok...

erős eleje...

Nehezen indult a január.  Mèg pitiztem is, mert muszáj...  Unalmas sporolós szorongás,  szociális üressèg magàny... aztán beesett egy erős kémia, és a peremvidèk... És jött kicsi megnyugvás...  Majd előjött a nikotin elvonás...  nem bírtam màr álmaim nélkül  tovább.  De vissza is írt, hogy elolvassa mindig. A szépet amit irok neki mindig. Kellett mar neki is a szép... Talàn. Nekem elég az 1 százalék lehetősège az álmaim karomba zàràsàra... Maradék 99 százalékban csodálhatom... Teljes függetlenségemben... De kell az az 1 százalék lehetősége...

az elmúlt 2 nap top optimalizálása

Ahogy leértünk az àlmainkból a valóságba. Bebizonyosodott, hogy az egész decemberi hajsza felesleges volt. Konkrétan mindenkinek nagy a hangja, de a vègèn én szakadjak meg mindenkiért. Ez a világ nem igényli a változást.  Szomorú ez, de így legalább nekem sokkal könnyebb dolgom lesz. És inkább bukok el egy már elvégzett, 3 hónapot. Mint bele állni egy olyan projektbe aminek a végén kiderül, h semmi értelme. Valljuk meg szomorú felismerés, de jól időzített. 2025 egy nap alatt hatékonyabb és fájobb volt mint az egész múlt december.

2025

Hogy tudtam én ezt feleségül venni.

optimalizált karácsony...

Mindenki megkapta ami jár...  2024 vègère minden, és mindenki a helyére került.  Akármi lesz 2025ben.  Én már tudom a dolgom.  Csak álmaimmat hajtok.  A többi jön vele. És innentől boldogság profit...

Puffikàm

Megkaptam a remény ajándékát... minden megvan 2025re... ami kell az álmaimhoz...

erre megsirat...

Potyognak a könnyeim... szerinte még 10szeres áron is megéri...  és úgy is megoldod.  Hogy bízhat bennem ennyire a saját diákom... Most így hogy tegyem fel a polcra...