Kezdem fejben megszokni a szellemi munkával járó stresszt... de nèha kibukik... az se trè csak kicsit deepes... de nem annyira, mint a nagy hazai valóság...
Amikor látod màr, hogy ütközni akar veled a 110 kilós apuka és te beleàllsz ès lepattan... egész délután űzni hajtani, labdára totálisan ràcsavarodni... fiúkkal egy csapatban lenni... Bercikèvel kényszerítőzni... Ez az èrzès megfizethetetlen... Na ezért nem lettem futó anno...